Orbán Viktor beszédéről - Cseszkó Tamás írása

Szervezettség... Talán ez az első szó, ami eszünkbe jut, miközben a Millenáris Parkban Orbán Viktor évértékelő rendezvényére igyekszünk. A szomszédos utcákban rendőrautók cikáznak, egy biztonsági cég emberei pedig mindenkit ellenőriznek. Még a beléptetőrendszer is detektoros, valaki meg is jegyzi, hogy a Malévtól szállították ide. Nem vicc, szemtanúi vagyunk, egy idős hölgynek le kell adnia az üvegét, mely állítása szerint vizeletet tartalmaz. Azt mondják a biztonsági erők, a rendezvény végén visszaszolgáltatják.

Jobboldali levegőt szívok... Pataki Attilával, Reviczky Gáborral, Balázs Fecóval, Nemcsák Károllyal együtt. Itt van Demján Sándor is, aki Széles Gáborral beszélget... Csak vele... Ha politikus megy oda, egyszerűen lerázza.

Az összes miniszter tiszteletét teszi, csak Schmitt Pál nincs itt. Lehet, hogy más dolga van... Vas megyéből Mérei Tamással futok össze. Telt ház van ma is. Hogy kormányozni tudnak-e, azt majd az idő, az IMF, meg az én gyerekem fogja megítélni. (Még nincs gyerekem.) Egy biztos, precizitásban verhetetlenek.

Balogh Zoltán -református lelkész – kitűnő felvezető. Előkészíti a terepet a nagyfőnöknek. A parókiáról hozott történetet, miszerint újévkor a presbitérium úgy búcsúzott el a templomkapuban egymástól, hogy csak rosszabb ne legyen... Ráadásul azt mondja, a segítséget odaföntről kell várni. Ebből a hallgató már azonnal következtethet, Orbán Viktor ma itt nem fog megdicsőülni.

Orbán Viktor lép a pódiumra, a közönség tapsol. Más ez a taps, mint a Fidesz nagygyűléseken lenni szokott, igaz, más volt a közönség is. A polgári értelmiség és a polgári művészek alkotta csapatból a Viktort imádó nyugdíjasok ezúttal otthon maradtak. (Lehet, hogy leállt a BKV?) Tiszteletteljes, kimért, „veled vagyunk Viktor” -ezek jutottak eszünkbe, amíg a hallgatóság tapsolt. (Reviczky Gábor például inkább rágózott, de ő egy külön történet. Az Üvegtigris Gabenjeként józanabb, mint élőben.)

Orbán Viktor ma nem a nemzet felett álló szabadság szobor imaget öltötte magára, sokkal inkább a nemzet szolgálatában álló elfoglalt miniszterelnökét, aki őszintén beszél. Orbán beszédének tartalmáról részletesen itt olvashatnak, mi most inkább annak milyenségével foglalkoznánk.

Sokat vártunk ettől az értékeléstől, hiszen a Fidesz kormány eddigi legnehezebb évén vagyunk túl. Kíváncsiak voltunk a miértekre, a hogyanokra, egyfajta munkaértekezletszerű megbeszélésre; itt voltunk, itt vagyunk, ide kell eljutnunk. Orbán Viktor azonban ma inkább más utat választott, összefoglalót tartott. A mondatok mögött végig éreztük azt a mondatot, melyet végül nem mondott ki: rohadt sok dolgunk van gyerekek.

Orbán Viktor lehet, hogy későn érő típus. Miközben beszélt, Dávid Ibolya jutott eszembe, aki már 2006-ban felelősségvállalásról, a józanságról, a középosztály megerősítéséről zengedezett. Igaz, Dávid Ibolyának búgó Kossuth-rádiós hangja, és politikai csárdást járó lába volt, így nem igazán volt hiteles.

A miniszterelnök politikai pályafutása kétségtelenül új korszakhoz érkezett. Korábban ő volt a nemzet albérlője. Tudják, ez az a korszak, mikor még zsíros hajjal, az egyetemről üdén kipattanva osztotta az észt vadul és szimpatikusan. Aztán lett a nemzet tévébemondója, aki papírról olvasva osztotta meg üzenetét a magyar földbolygóval. Szerintem Orbán Viktor most érett meg arra, hogy a nemzet pultosa legyen. Mindenkinek a legjobbat javasolja az itallapról. Hiszen ő már mindegyiket megkóstolta. Ittas vendégeket meg ne szolgáljon ki alkohollal.

Összességében Orbán olyan beszédet mondott, mellyel az őt támogatóknak üzent. Az ellenzéki pártokat mindössze egyszer említetette meg. Szerinte a tőlük balra helyezkedők mindent eladnának, a tőlük jobbra lévők pedig senkivel sem tárgyalnának, így őket nem lehet komolyan venni. Orbánt hallgatva, a Fidesz szervezettségét nézve egy valami biztos, a demokratikus ellenzék jelenlegi megnyilvánulása olyan, mintha Hello Kitty próbálná meggyilkolni a Terminátort egy almával, 220 kilométerről.