Rendeletet hozott a kormány, bocsánat, a Kormány, miszerint a nép egészségének védelmében megtiltják a zárt helyen történő dohányzást. Vonatkozik ez kórházra, iskolára, és persze a vendéglátóipari egységekre. Éttermekre, kávézókra. Jómagam sohasem dohányoztam, (vagyis egyszer nyolc éves koromban letüdőztem egy eldobott csikket, így érthető módon megőrzött a Mindenható a kísértéstől) így vélhetően nem fogom tudni teljes szívemmel megérteni azokat, akik arra esküsznek, hogy a kávé mellé dukál az a bizonyos cigi.
Már korábban voltak érvek, ellenérvek, a nemdohányzók örülnek, mert így végre büntetlenül tudnak beülni egy-egy kávézóba úgy, hogy utána nem kell napokig kabátot szellőztetniük. Ráadásul szegény nemdohányzó pincérek (mint olykor én is) igencsak szenvednek, s nem éppen a legboldogabb szívvel lesznek passzív dohányosok.
Aztán ott vannak az emberjogi aktivisták, akik viszont azt mondják, szabad országban szabad ember hadd határozza meg, hogy hol, mivel roncsolja egészségét. A vendéglátósok véleménye is megoszlik.
Mivel újabban nekem is közöm van egy vendéglátóipari egységhez, a következő véleményt fogalmaztam meg jó előre. Vélhetően a forgalom nem csökken, csupán a vendégkör cserélődése várható. Aki ugyanis nem tud úgy meginni egy kávét, hogy ne gyújtson rá, bizonyára otthon marad, és újra beüzemeli azt a bizonyos kotyogót. Ha meg lesz terasz, úgyis minden új életre kel, oszt jó napot. Jön viszont az a vendégkör, aki a már fent említett okok miatt eddig nem látogatta az egyébként dohányzó egységünket.
Az is érdekes tény, hogy Szombathely talán legjobban menő kávézója vállaltan nem dohányzó, de gondoljunk csak bele, még a Mekiben sem lehet dohányozni, mégis annyian vannak, mint öreg párttitkár zakóján a kitüntetés.
No de hogy néz ki mindez a gyakorlatban. Január 1-je lévén kíváncsian nyitottam ki kicsiny kávézómat. Az első hölgy vendég (megjegyzem, törzsvendég volt) könyörögve kérte, csukjam be a szememet, vállal majd helyettem minden bírságot, és keressem elő a hamutartómat. Aztán jöttek és jöttek, és mindenki dohányozni akart. A legtöbben pont azért, mert hallottak az új törvényről. Betartatni tehát nagyon nehéz lesz a szabályt.
Az indexen ma meg is jelent egy cikk, amely gyakorlatilag odavág a törvénynek. Két lényeges pontja van. Az egyik, hogy áprilisig csak figyelmeztethetnek a szervek, a másik, hogy az ÁNTSZ ellenőrízheti a füstölgőket, és korábban sem nagyon fordult elő, hogy ilyenért büntessenek.
A fejleményeket mindenesetre feszülten várjuk, és persze kíváncsiak vagyunk az Önök véleményére is.


Új hozzászólás
Hozzászólások (2)
Én áprilisig kérek...
Más országban ez tisztességgel el van intézve. Mi dohányosok mindenhonnan ki lettünk tiltva. Nem vagyunk bűnözők azért, mert dohányzunk.
Teljesen egyet értek az itt...
De mi van velem, aki nem dohányzik? Én nem kérek a füstből. Én nem lettem kitiltva sehonnan se, csak ha be akarok menni akkor el kell a kedves dohányos füstjének illatát és káros hatásait. Amíg szívod a cigarettádat addig magánügy, nem szolok bele, de amikor kifújod az már közügy, abba már beleszólok. Részemről, ha az új rendeletet betartják többet fogok eljárni, teázni kávézni.