Szia, Tavasz! Gyere be nyugodtan! Hogy vagy? Régen láttunk. Tudtad, hogy semmihez sem hasonlító illatod van? Én mindig is tudtam, de megint megnyugtattál, nem tévedtem: jobb vagy bármelyik parfümnél, a pirosítód mellett elbújhat bármelyik sztártermék, és ahogy a langyos szellőddel simogatni tudsz, azt is tanítani kéne.
Ugye itt maradsz, ha már ilyen hosszú utat tettél meg? Mindenki készült rád, nem okozhatsz csalódást. A vetőmagok már csak arra várnak, hogy földbe dugják őket, megszólalt a pacsirta, láttam otthon a kertben, a tőzike is nyújtózkodik már kifelé; és képzeld, tegnap többen mosolyogtak az utcán, mint az elmúlt három hónapban összesen. Arról nem is beszélve, mi lenne azzal a sok új színes és csíkos, és rövid és hívogató ruhával, amelyek már a kirakatokba költöztek.
Nagy mágus vagy ám, Tavasz! Mindezt te műveled a természettel és az emberekkel! Sokkal kedvesebbek és vidámabbak lesznek, már nemcsak a sáros földet nézik, ahogy lekerül a csuklya és a sapka, úgy nyílnak ki szemek és villannak mosolyok. A munka is gyorsabban megy, a kerékpár is csak úgy suhan. Ha már bekopogtattál, kérlek, ülj le, helyezd magad kényelembe, és maradj nálunk nagyon sokáig. Melegítsd fel testünket - lelkünket, mutasd meg, hogy nem minden fekete és fehér, hogy a látszat csal, és a semmiből csodák lesznek.
Helló Tavasz! Kösz, hogy jöttél.





Új hozzászólás
Hozzászólások (0)