A temetés után Vlagyimir hozzálátott, hogy újjáépítse a számára oly kedves otthont. Míg azonban szomszédai mérnököket hívtak segítségül, Vlagyimir ettől mereven elzárkózott, mondván, hogy az előző házukat is mérnökök tervezték, és ha ők nem végzik rosszul a munkájukat, szülei még ma is élnének. Hiába győzködték őt a szomszédok és a mérnökök közös erővel, Vlagyimir hajthatatlan volt. Makacsságát mutatja, hogy amikor a többi háznál a megépült főfalakra tetőt emeltek, hogy a belső munkálatokat az időjárástól megvédjék, ő csakazértis először a szobák festésének és a bútorozásnak állt neki. Szomszédai nem is csodálkoztak, hogy a ház egyes részei az első viharnál újra beomlottak, a bútorok és a festés pedig tönkrement. Vlagyimir azonban nem volt hajlandó elismerni hibáját, makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a károkat nem a vihar okozta, hanem a mérnökök tették tönkre a munkáját, hogy bebizonyíthassák, nekik volt igazuk. Ezt látta igazolni azáltal is, hogy mikor a szomszéd építkezésekről próbált meg szerszámokat kérni, mindenki udvariasan elutasította abbéli félelmében, hogy szakszerűtlen munkájával azokat is tönkreteszi.
Vlagyimir ettől kezdve egyre kevesebbet törődött a ház építésével. Éjjel-nappal a falakon járőrözött, hogy a vélt ellenséges támadásokat kivédje. Házának állapota eközben folyamatosan romlott, amiért ő természetesen továbbra is a rosszakaratú behatolókat okolta. Szomszédai látták, hogy Vlagyimir megőrült saját rögeszméitől, és többet nem törődtek vele. Ő pedig még ma is fent áll a leomlott falak tetején egy szál íjjal a kezében, melynek húrja néha megcsillan a szomszéd házak nappalijából kiszűrődő kályhafényben.
(Bármilyen hasonlóság a Magyar Köztársaság kormánya és Vlagyimir között pusztán a véletlen műve.)





Új hozzászólás
Hozzászólások (2)
Szép volt, áron, büszke...
Pardon: Áron :)