Az Ön böngészője elavult!

A böngészője nem kezeli a mai szabványoknak megfelelően a weboldalakat! Kérjük frissítsen!

Előző: Országos turnéra inul a mérnökszínház Következő: Jobbik: elfogadhatatlan az új önkormányzati törvényre vonatkozó javaslat

Gondolatok egy nemkonvencionális gyorsnaszád fedélzetéről -Iker Áron írása

Iker Áron, 2011-11-26 11:36
Vlagyimirék háza egy völgy közepén állt, több hasonló épülettől körülvéve. Nem volt egy kacsalábon forgó palota, de még dédszülői örökség volt, és mindannyian nagyon büszkék voltak rá. Egy napon azonban megmozdult a föld, a ház pedig összeomlott, és a szülőket maguk alá temették a romok.

A temetés után Vlagyimir hozzálátott, hogy újjáépítse a számára oly kedves otthont. Míg azonban szomszédai mérnököket hívtak segítségül, Vlagyimir ettől mereven elzárkózott, mondván, hogy az előző házukat is mérnökök tervezték, és ha ők nem végzik rosszul a munkájukat, szülei még ma is élnének. Hiába győzködték őt a szomszédok és a mérnökök közös erővel, Vlagyimir hajthatatlan volt. Makacsságát mutatja, hogy amikor a többi háznál a megépült főfalakra tetőt emeltek, hogy a belső munkálatokat az időjárástól megvédjék, ő csakazértis először a szobák festésének és a bútorozásnak állt neki. Szomszédai nem is csodálkoztak, hogy a ház egyes részei az első viharnál újra beomlottak, a bútorok és a festés pedig tönkrement. Vlagyimir azonban nem volt hajlandó elismerni hibáját, makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a károkat nem a vihar okozta, hanem a mérnökök tették tönkre a munkáját, hogy bebizonyíthassák, nekik volt igazuk. Ezt látta igazolni azáltal is, hogy mikor a szomszéd építkezésekről próbált meg szerszámokat kérni, mindenki udvariasan elutasította abbéli félelmében, hogy szakszerűtlen munkájával azokat is tönkreteszi.

 Vlagyimir ettől kezdve egyre kevesebbet törődött a ház építésével. Éjjel-nappal a falakon járőrözött, hogy a vélt ellenséges támadásokat kivédje. Házának állapota eközben folyamatosan romlott, amiért ő természetesen továbbra is a rosszakaratú behatolókat okolta. Szomszédai látták, hogy Vlagyimir megőrült saját rögeszméitől, és többet nem törődtek vele. Ő pedig még ma is fent áll a leomlott falak tetején egy szál íjjal a kezében, melynek húrja néha megcsillan a szomszéd házak nappalijából kiszűrődő kályhafényben.

 (Bármilyen hasonlóság a Magyar Köztársaság kormánya és Vlagyimir között pusztán a véletlen műve.)

Új hozzászólás

Hozzászólások (2)