Ma Valentin Nap van, ami azt jelenti, hogy hetek óta minden kirakat piros ruhába bújt, a virágcsokrok halomba várják, hogy valaki egy napra úriemberré változzon és szerelmes bókok mellett átadja szíve választottjának; a női magazinoknak külön számuk jelent meg tíz fantasztikus ötlettel a nagy napra, és húsz másik tippel, hogy hogyan éld túl, ha a pasi mégsem úgy viselkedett, ahogy azt ők az előző számban megírták.

Bálint nap, - maradjunk mégiscsak a magyar megfelelőnél, ha már a miénk az egyik legszebben csengő nyelv-, nem karácsony. Nem egy ünnep, amire hetekig készülsz, ahol a meghittség és a nyugalom az igazi ajándék és nem a csillivili papírba bújtatott porfogó, ami pár hónap múlva úgy is a padlás legtávolabbi zugába kerül.

A fiúk így a farsang végéhez közeledvén Bálintnak öltöznek, aki egy napra tökéletes és szerelmes. És a lányok? A lányok pedig ezt vagy elhiszik, vagy úgy tettek, mint akik elhitték. Mindössze huszonnégy óra, miközben az év háromszázhatvanötször ennyi.
Szóval. Ma reggel a párom ébresztett a kávéval, de ez szinte mindig így van, mert amíg meg nem ittam, meg se tudok moccanni. A hasamban nem repked semmi, amíg nem reggeliztem tele magam, és nem ajándékozok a másiknak olyat, amit utána nekem kell takarítanom. Szóval, köszi, Valentin, de inkább az év többi háromszázhatvannégy napjára szavazok.
A Bálintoknak azért boldog névnapot kívánunk!





Új hozzászólás
Hozzászólások (0)