Egykor: a szombathelyi villamos

Szombathely városa a villamosvasúthálózat kiépítését 1895-ben – 115 éve – határozta el. A pálya megépítésével a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. –t bízták meg. A nyomvonal a régi pályaudvartól a Nagykar utcában megépült kocsiszínig terjedt, a sínek hossza kezdetben csupán 1,6 kilométer volt. Az üzembevétel 1897. június 4-én történt meg, három motorkocsi szolgálatba állításával. A gondtalan áramellátást a szintén 1897-ben megépült ikervári erőmű kapacitására alapozták a döntéshozók.

Az első három motorkocsit a „Neuhausen am Rheinfall-i Sweizerische Industriegesellschaft” gyár építette a szombathelyi kisvasútnak. Troliszedős kivitelben készült kocsik eredetileg nyitottak voltak, az üvegablakok és szélvédők csak később kerültek beépítésre. Érdekesség, hogy a kocsik oldala az 1950-es évekig postaládával is fel volt szerelve, így könnyítve meg a szombathelyi polgárok mindennapjait.

Az 1900-as évek elején két nyitott pótkocsit is gyártottak, melyek jellegzetes méretei megegyeztek a motorkocsik paramétereivel. A két pótkocsit 1901-ben vették üzembe, de valószínűleg még ugyanebben az évben át is építették őket zártszekrényű motorkocsivá. 

Sopronban is hasonló események játszódtak le. Az ottani kocsik kialakítása megegyezett a szombathelyi kocsik kialakításával, paramétereik szinte pontosan ugyanazok voltak. A sors iróniája talán az is, hogy a soproniak is két pótkocsiból fabrikáltak motorkocsit, pont, mint szombathelyi kollégáik.

Az új motorkocsik és pótkocsik beszerzésére szükség volt, hiszen az 1899-ben átadott új szakasz már sokkal nagyobb forgalmat bonyolított le egy hosszabb pályán. Az új végállomás már a nyugati városrész felé tolódott. Hamarosan ezt kisebb vonalbővítések és toldozgatások is követték. A pályaudvar „új” épülete felé a vonalat 1903-ban adták át.

1913-14 körül építették meg az új Kálvária úti végállomást és kocsiszínt. Ekkor a Nagykar utcai vonalszakaszt valószínűleg egyszerűen csak felhagyták. Az egy vágánnyal rendelkező pálya így 7 illetve 14 perces közlekedést tett lehetővé a városlakók számára.

A két világháború között komolyabb változtatás nem volt sem a pályában sem pedig a szerelvényekben. A II. világháború után a város átvette az üzemeltetést. Az 1950-es évektől Szombathelyi Villamos Vasút néven folytatódott az üzemeltetés. Valószínűleg ebben az időszakban állhattak át troliszedőről líraszedőre.

A hét régi motorkocsit – amelyek egy része kezdetektől fogva működött a vonalon – egyszerre, 1952. december 21-én vonták ki a forgalomból. Ekkor már megérkezett az őt új sínautóbusz, melyeket a budapesti Dózsa úti főműhelyben építettek. A régi motorkocsikat ismételten átszámozták, majd az új BKVT J típusú kocsikból átépített villamosok forgalomba helyezése után véglegesen kivonták őket a jövés-menés alól.

A szombathelyi villamos üzem 1974. augusztus 20-ig üzemelt. A megszűntetett villamos helyére príma autóbuszok érkeztek. Az elvtársak szerint ez nem csak dinamikusabb, hanem gyorsabb módja is a közlekedésnek.

Szubjektív látószög

Tavaly júniusban fellángolt villamos láz ma már alábhagyott Szombathelyen. Amíg az autóbuszok karbantartása is gondot okoz és a járműpark többsége már egy évtizede elavult, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ez a város elbírna-e meg egy villamos vonalat is? Szerény véleményem szerint nem. A kiépítés is hatalmas költség lenne, nem, hogy az üzemeltetés. Egyébként megkérdezem, hogy ki lenne az, aki rendszeresen tudná használni a villamost? Amikor a buszok néhány emberrel lézengenek oda vissza – kivétel a reggeli és a délutáni „csúcs” – értelmetlennek látom egy ilyen szintű hálózat kiépítését, csak azért, hogy egyes emberek elmondhassák azt, hogy Szombathelyen bezzeg villamos is van…

Pala Mátyás – Forrás: Dr. Kubinszky Mihály, Lovász István, Villányi György – Régi magyar villamosok