Azon gondolkodtunk már, hogy honnan jön a Vodafone, a Coca-Cola vagy például a Nintendo neve? Sok névvel annyit találkozunk, hogy bele sem gondolunk jelentésébe vagy eredetébe. Néha pedig épp hogy kíváncsiak leszünk, vajon ezeket a fura elnevezéseket ki találta ki, és miért?
Azért, ezek a franciák tudják, hogy kell élvezni az élet apró örömeit. Édesen, vajasan. Julia Child-ot (híres amerikai tévés szakács, 1912-2004, és egyben egyik kedvenc filmem, a Julie&Julia egyik főhőse), aki a francia konyha elkötelezettje volt, táplálkozástudósok sokszor bírálták amiatt, hogy sok vajat és tejszínt használ, s hogy ez nem egészséges. 
Na akkor újra itt vagyok. Ma egy kicsit különleges blogbejegyzésben talán, különösen is szétszórtan, de elmesélem, hogy telt az elmúlt félévem, utolsó egy hete. Végre befejeztem a nagy művet! Igen, ezt is megértük! Nagy munka és sok-sok nyugodt alvás nélküli éjszaka és nappal után egy pillanatnyi lélegzetvétel a vizsgaidőszak előtt. Komoly megpróbáltatás volt, remélem megérte :) 
Gallai Rezső Szombathelyen született, nevelőotthonba nevelkedett, majd Pápára került. Ott vette magához egy kétgyermekes család, ám mikor nevelőapját elvitték katonának, az édesanya már nem tudott róla egyedül gondoskodni. Ezután tíz napot a veszprémi gyermekmenhelyen töltött, majd jelentkezett lovásznak.
Első igazi munkáját Győrben kapta, a Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatalnál. Akkor harmincéves volt, majd kilencven éves koráig dolgozott. Két évvel ezelőtt költözött be az idősek otthonába, de a mai napig önellátó. Szemtanúja volt a 20. század teljes történelmének. A mai napig történelemórákat tart az iskolákban.
S hogy mi a hosszú élet titka? Gallai Rezső a gyorplusz.hu-nak így nyilatkozott: Hadd mondjak el egy történetet. Egyik reggel, amikor a hivatalba mentem, a Baross út és az Arany János utca sarkán láttam egy édesanyát. Ráhajolt a kislányára, súgott neki valamit, és amikor felemelte a fejét, hullottak a könnyei. Engem ez a jelenet annyira meghatott, hogy odamentem, megkérdeztem, mi baj van? Azt mondta, hogy három napja nincs egy darab kenyerük se. Az Arany János utcában volt a Pikó Lajos pékmester üzlete, azt az embert én ismertem. Mondtam annak a szegény asszonynak, tessék várni, én ismerem a péket, bemegyek hozzá. Erre azt mondta, ő is volt már bent, de nem kapott kenyeret. Bementem, és kértem egy darabot, kaptam fél kilót, kivittem az asszonynak, odanyújtottam neki. „Isten áldja meg uram” – mondta erre nekem az asszony. Én így éltem az életem. Tessék elképzelni, mennyi Istenáldást kaptam az emberektől.
Új hozzászólás
Hozzászólások (0)