Hát, ami iszonyú finom, meg borzasztó jó, azt csak meg kell örökítenem... Úgyhogy jó sok zöldség alá rejtettem. A lényeg, hogy tízóraira, friss kiflibe, zsemlébe, vagy két szelet kenyér közé kenve némi zöldpaprikával, paradicsommal, újhagymával rettentő fantasztikus.

Hozzávalók:
2 ek kacsazsír
0,5 kg csirkemáj
fél fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tk majoránna
só
bors
2 dl tejföl
5 dkg vaj
A legnagyobb problémát nekem mindig a csirkemáj "lelkiismereti kóserítése" okozza. Ez a saját definícióm a konyhakész májra vonatkozóan, mivel mindig kételkedem abban, hogy teljesen sikerülhet eltávolítani belőle minden vért. Arról régebben meséltem, hogy felnőttkorom utóbbi húsz évében számomra a Biblia az egyik iránymutató az életvitel tekintetében. Nos, Mózes könyvében olvashatunk többször is a vérevés tilalmáról, így hát ezt is komolyan veszem - nem eszünk véreshurkát, sült vért, ilyesmit. Sőt, amíg kóser étlapon fel nem fedeztem a csirkemájat, addig azt sem vettem, meggyőződésem volt ugyanis, hogy lehetetlen teljesen megtisztítani. De ha zsidó testvéreimnek sikerül, nekem is sikerülhet - gondoltam, és azóta bátran nyúlok hozzá, noha nem túl szívesen, mivel kicsit sokáig tart miszlikekre vágni, hogy az összes kis vérdarabot ki tudjam belőle szedni. Amikor készen vagyok, átnézem, és ekkor jut el a máj a lelkiismereti kóserség állapotába, ugyanis innentől kezdve mosom kezeimet, én megtettem, amit tudtam. (Hozzáteszem, a zsidó étkezési törvények és szabályok még sok-sok más dolog betartását is megkövetelik ahhoz, hogy a szó eredeti értelmében kóser legyen egy étel.)
Ha már a májat eljuttattam ebbe a státuszba, az étel sitty-sutty készen van.
A kiolvasztott zsíron megdinsztelem a hagymát, rádobom a májat, fűszerezem, rányomom a fokhagymát, sózom, és néhány perc alatt átsütöm. Utána aprítógépbe teszem, pépesre kevertetem a tejföllel együtt, majd amikor kihűlt, a vajat is beleturmixolom.
Ennyi.


Új hozzászólás
Hozzászólások (1)
Aki vajat, meg tejfölt tesz a