Azon gondolkodtunk már, hogy honnan jön a Vodafone, a Coca-Cola vagy például a Nintendo neve? Sok névvel annyit találkozunk, hogy bele sem gondolunk jelentésébe vagy eredetébe. Néha pedig épp hogy kíváncsiak leszünk, vajon ezeket a fura elnevezéseket ki találta ki, és miért?
Azért, ezek a franciák tudják, hogy kell élvezni az élet apró örömeit. Édesen, vajasan. Julia Child-ot (híres amerikai tévés szakács, 1912-2004, és egyben egyik kedvenc filmem, a Julie&Julia egyik főhőse), aki a francia konyha elkötelezettje volt, táplálkozástudósok sokszor bírálták amiatt, hogy sok vajat és tejszínt használ, s hogy ez nem egészséges. 
Na akkor újra itt vagyok. Ma egy kicsit különleges blogbejegyzésben talán, különösen is szétszórtan, de elmesélem, hogy telt az elmúlt félévem, utolsó egy hete. Végre befejeztem a nagy művet! Igen, ezt is megértük! Nagy munka és sok-sok nyugodt alvás nélküli éjszaka és nappal után egy pillanatnyi lélegzetvétel a vizsgaidőszak előtt. Komoly megpróbáltatás volt, remélem megérte :) 
-Buta kérdés, de muszáj ezzel indítanom: hogy kezdtél érdeklődni a filmezés után?
-Nagyon sokáig érdekelt az irodalom meg a színház. A gimnáziumot még úgy kezdtem, hogy régész leszek, aztán nem lettem... A filmek viszont egyre inkább felkeltették az érdeklődésemet.
-Volt valami meghatározó filmélményed vagy olvasmányélményed?
-Nehéz kérdés, nem tudok konkrét emléket felidézni. Olvasgattam ilyen filmes könyveket, ahol rangsorolták a filmeket. Ezeket nézegettem és sosem értettem egyet a sorrendekkel. Igazából maga a film hangulata fogott meg. A filmben az a jó, hogy nagyon sok ember dolgozik egy valamin, mindenki egy apró dolgot tesz hozzá és abból lesz a végén egy olyan mű, ami mindenkié.
-Hogy jött az ötlet egy saját kisfilm leforgatásához?
-A másik fontos része az életemnek a zenélés. Régóta gitároztam már és körülbelül három éve alakult egy kis zenekar Pesten, aztán azon a nyáron elkezdtünk utcazenélni. Ez a hangulat nagyon kapcsolódott az akkori érdeklődésemhez, a beatirodalomhoz, kis hippis beütéssel, ilyesmi. Szóval így hárman körbeutcazenéltük a Balatont és ott olyan dolgok történtek meg, amik sehol máshol. Ezek az események pedig nagyon filmre kívánkoztak.
-Mi adta meg a lehetőséget a forgatáshoz?
-Média érettségire meg kellett írni egy filmötletet és abból leforgatni egy ötperces jelenetet. Végül is megtetszett a stábnak a sztori, elkezdtünk agyalni és megcsináltuk az egész kb. negyedestés, félórás kisfilmet De nincs béke címmel. Kevesen dolgoztunk rajta, sok erőfeszítéssel és leleményességgel, a végére jó kis baráti társaság alakult ki a csapatból.
-Milyen korban élnél legszívesebben?
-Egyre többször kapom ezt meg mostanában, hogy rossz korba születtem. Legszívesebben talán a 60-as években élnék, bár akkor nem ismerném a Becstelen Brigantykat meg az Annie Hallt. Valahogy akkor még voltak nagyon meghatározó dolgok, személyiségek, lehetne sorolni. A mai korról most még nem látszik, hogy mit fognak például tanítani belőle ötven-száz év múlva.
-Ha az anyagi háttér, a szereplők, az idő és minden a rendelkezésedre állna, milyen filmet forgatnál?
-Nehéz kérdés... mindegy, csak legyen saját, csak legyen mesélhető.
-Vannak konkrét terveid a közeljövőre?
-Most meginnám ezt a kis maradék sörömet, jó?
Új hozzászólás
Hozzászólások (0)